Különleges izgalom lesz úrrá az irodában, amikor valamelyik értékesítő kollégánk azzal a hírrel tér vissza, hogy egy önkormányzat a saját településére szabott, egyedi játszótér építésében gondolkodik. Ilyenkor a tervezést közös ötletelés, az ötletelést pedig egyedi kutatómunka előzi meg.
Már maga a kutatás folyamata is nagyon érdekes. Olyan, mintha egy nem mindennapi időutazáson vehetnénk részt. Az utazás során bepillantást nyerhetünk a város történelmébe, megismerhetjük a környék földrajzát és élővilágát, kicsit közelebb kerülünk a város lakóihoz, hagyományaihoz, nevezetességeihez. Érzékeljük honnan jön, merre tart a város. Az egyéni kutatómunkát együtt gondolkodás követi. Ilyenkor mindig emelkedett hangulatú, vidám megbeszélésekre kerül sor, minden résztvevőt magával ragad a lelkesedés, lázas ötletelés folyik. Az így kialakított koncepciót mutatjuk be az önkormányzat képviselőinek. Az egyeztetés során kiderül, ők mit tartanak hangsúlyosnak, mit szeretnének viszontlátni a játszótéren. Ha az ezek alapján elkészült látványterv elfogadásra került, kezdődhet a részletes műszaki tervezés.
A tervezési folyamat első részében a jobb agyfélteke dominált, a kreativitáson volt a hangsúly, rossz ötlet nem létezett. Most viszont a bal agyféltekén, a logikus, analitikus gondolkodáson van a sor. Olyan tervnek kell megszületnie, amely megvalósítja az eddig kialakult elképzeléseket, ugyanakkor megfelel a helyszín által támasztott követelményeknek, a felhasználó korosztályok sajátosságainak, igényeinek, a rendelkezésre álló költségkeretnek és nem utolsó sorban a hatályos jogszabályoknak és a vonatkozó szabványoknak, így például az MSZ EN 1176:2018 szabványsor és az MSZ EN 1177 szabvány előírásainak. Csak így jöhet létre olyan szemet gyönyörködtető, ugyanakkor funkcionális és biztonságos játszótér, mint amilyet például Szolnokon, az egykori tüdőkórház területén kialakított szabadidőparkban építettünk.
Központi elemének, a szolnoki várnak eredetije ma már nem látható Szolnokon. A város egykor fontos vízi és szárazföldi utak kereszteződésénél épült, így mindig is katonai jelentőséggel bírt. A Tisza – Zagyva torkolatnál az Árpád-korban földvár állt, amit a XVI. században egy palánkvár váltott fel. A váraknak mára nyoma sem maradt, de a fennmaradt források arra inspirálták tervezőnket, hogy a játszótérre elképzelje, újra alkossa a szolnoki várat.
Időutazásunk egyes állomásai ma békésen megférnek egymás mellett, egy térben. A játszóvárhoz a szolnoki víztorony kapcsolódik. Minden szolnoki számára ismerős a múlt század elején épült, már nem üzemelő, de a városképet meghatározó víztorony épület. A közel 8,5 m magas, kicsinyített mására élmény felkapaszkodni, s miután körbenéztünk fenn, lefelé akár a spirál csőcsúszdán is lecsúszhatunk.
A várat és a víztornyot a játszótéren a Tiszavirág-híd másolata köti össze. Alatta békésen ballag a szelíd Tisza. Ezt esetünkben az öntött ütéscsillapító gumiburkolat színezése teszi lehetővé. Ez az ütéscsillapítás típus ugyanis számtalan más előnye mellett a tematikához illeszkedő mintázat kialakítását is lehetővé teszi. A folyón ladik – egy rugós eszköz – ringatózik.
Végezetül még egy fontos szolnoki nevezetesség, ami megihletett minket: a hazai repüléstörténet relikviáinak otthont adó RepTár Szolnoki Repülőmúzeum. A múzeumban álló nyugdíjazott és restaurált gépekre emlékezetet az egyedi gyártású repülős játszóvár és a helikopter rotor karú négyszemélyes forgó játék tányérülőkékkel.
Reméljük, a szolnokiak is annyira kedvelni fogják ezt a játszóteret, mint amennyire mi megkedveltük a tervezés – gyártás – telepítés folyamata során!
